Petneházy Szabolcsné Jankovszky Paula

1950-től tanitott iskolánkban 1964-ben bekövetkezett  nyugdijazásáig. Pedagóguscsaládban nevelkedett Szombathelyen, ahol édesapja polgariiskolai igazgató volt. E városban érettsegizett, majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem hallgatója 1926-31 között, itt kapta meg a történelem-földrajz szakos tanári diplomáját. Hazatért Szombathelyre, hol a helyi leányliceumban óraadó, majd helyettes tanár. ,,Rendes tanár"-i kinevezését 1937-ben kapta meg. E nehéz pályakezdés jellegzetes kortünet: a nagy világgazdasági válság értelmiségi lecsapódása. Kinevezési dátumához kapcsolódik házassága. Férje mérnök a MÁV alkalmazásában, vele költözik Sopronba, majd 1941-ben Győrbe.
A Kazinczy Ferenc Gimnáziumban kapott állást, 1948-50 között az államositott Czuczor Gergely Gimnáziumban tanitott, innét került iskolánkba. Az egykori fiúgimnázium akkortájt kezdett ,,nőiesedni", amit pedagógiai szakszóval koedukációnak neveztek. Paula ideális megszemélyesitője volt ennek az átmeneti állapotnak, amint ezt általanosan használt Palkó beceneve is kifejezi. A sportos kiállású (rendszeres evező), férfiasan szigorú Palkót szellemes csevegése, ironikus kedvessége billentette vissza a nőiesség eleganciájába. Szakmai tudása, európai műveltsége tekintélyt biztositott számára nemcsak a diákság, hanem ifjú tanártársai körében is. Polgári értékrendjét, hazafiságát, vallásosságát bátran vállalta, a hivatalos elismerés elmaradását Arany János-i humorral viselte. Édesanyai büszkesége orvos fiában és a családi hagyományt folytató tanár lányában testesült meg. Nyugdijas éveinek végét fájdalmas betegség keseritette. A nádorvárosi Szent Lélek templom kriptájában várja a feltamadást.