Pálos Ede

A jelen tanévben intézetünk egyik nemes és értékes oszlopa dőlt, Pálos Ede személyében. Nyugalomban volt, s mégis bárhova nézünk kezenyoma ott marad beláthatatlan időkig, mert amit ő az iskola érdekében megkezdett, folytatott és befejezett, élni fog, amig az iskola fennáll Az ifjúságnak, iskolának s a köznek szentelte életét, s hazafias tevékenységében mintája tanártársainak és tanítványainak.

1870-ben látott napvilágot Máriaradnán Arad megyében. Középiskoláit Gyulafehérvárott végezte, ahol már kis diák korában fejlett testi érzéket és szeretetet tanúsított a rajz iránt, minek elismeréséül rajztanárja festőfelszereléssel ajándékozta meg. A budapesti m. kir. mintarajziskola és rajztanárképzőn rajztanári oklevelet szerez. 1895 december 11.-én kerül Győrbe, s mindvégig a reáliskolánál van alkalmazásban. Intézeti működése a rendes elfoglaltságon kívül a rajzszertár berendezéséből áll, amelynek tárgyait messze külföldről hordta össze. Jöveteléig csupán lap és gipszmintát alkalmaztak. A cserkészetet ő honosította meg az iskolában. Turistáskodik, külföldi tanulmányutakat vezet, a Ruby-csónakázóegylet vezetője, kibővíti és fejleszti azt. Színpadot készít az iskola számára tanítványai segítségével, mely még ma is megfelel céljainak. Legnagyobb munkája azonban a páratlan rajzgyűjtemény megállapítása és elrendezése, mely egyedülálló az egész országban, de talán még a külföldön is. Néhány rajzot talált az iskolai műteremben. Éles szeme mindjárt felismerte azoknak nagy értékét, gondozás alá veszi és a még szerteszét lappangó példányokat megszerzi. A padláson heverő sok rajzot, melyekről elődje nem tudott, hozzácsatolja a gyűjteményhez. A rajzok egy része a győri nemzeti rajziskolából való. A gyűjteményt kiegészíti újabb rajzok utáni kutatásaival. Az intézet volt rajztanáraihoz fordul, akik nyugalomban vagy állásuktól megváltan művészi foglalkozást űztek, így Polányitól szerez több rajzot. 1905-ben a magyar tanárok nagygyűlésén bemutatja a Révai által használt mérőasztalt, irányító léniát, astrolábiumot és a rajzgyűjteményt, amit összegyűjtött. Magyarázata és a bemutatott ereklyék nagy feltűnést keltettek. Révainak 1788-ból való leltárát is itt mutatta be először. Csapját látva Pálos lelkes tevékenységét, „Révai szellemi utódjának“ nevezi. Többen kérik, hogy a gyűjteményt Budapesten helyezze el, de ő nem akart tudni az ajánlatról, mert a gyűjteményt, a főreáliskolának szánta. 1906-ban átkutatja a belvárosi róm. kath. elemi iskolát, a volt nemzeti rajziskola padlását, mert átalakítás miatt emelték a erőt. Itt egy vízimalom, kőfúró, fűrészmalom famintájára tett szert és egy földgömbre. E tárgyakat is a reáliskolába szállíttatta. 1909-ben Lendvay Jenő és tanár útján szerez néhány klerikus rajzot. E rajzok három csoportról valók: nemzeti rajziskolaiak, a bélyegesek, nem bélyegesek és mintarajzok. A berendezett rajzgyűjtemény sorozatai a következők: A) Tanulók rajzai Révaitól napjainkig. B) Rajzoktatók rajzai. C) Frumann Antal rajzi hagyatéka. D) Különféle műszaki vagy tanulórajzok ismert vagy ismereten egyénektől, melyek legnagyobbrészt mintákat pótoltak. E) Ruby Miroszláv hagyatéka. F) A budapesti rajztanárképzőn rajzolt tanulmányfejek iS akttanulmányok. Gr) Győri bencés klerikus rajzok. H) Sokszorosított rajzminták építészeti, iparművészeti és szabadkézi rajzoláshoz. I) Különfélék, hogy Pálos mennyire szerette és féltette e gyűjteményt, alábbi feljegyzéséből láthatjuk (1919): „Zavaros idők következnek. Köztársaságról is beszélnek. Mi lesz szegény hazánkból? Minden elpusztulhat. Mentsünk amit ehet a következendő magyar kultúra számára. Elástam a rajzokat üveg idényekben, szurokkal ragasztottam le azokat, hogy a nedvesség ne ártson nekik. Isten veletek régi rajzok! Éljetek sokáig az utókor tanúságára!“ A gyűjteményt felvettük az iskolai leltárba és megőrizzük, bár néhány darabja elveszett. Pálos sokat foglalkozott Révai életrajzával, több hézagot egészített ki kutatásai által. „Révai mint rajzoktató“ (Megj. Rajzoktatás 1907. évfolyam) címen Révai tehetségének felismerését, rajztanítói működését, rajziskolája felszerelését, győri szereplését és küzdelmeit ismereti. Ismerteti Révai két ismeretlen munkáját (Rajzoktatás 1904.): „Az ékesírásnak a nemzeti oskolákra alkalmazott Eleji“ és a „Városi építési Eleji“. A német szakkifejezések magyaros fordításai Révai szerint. Kutat Révai rajzok után. A Nemzeti Múzeumban talált is 125 darabot, melyeket „Révai újabb rajzai“ címen ismertet (Rajzoktatás 1907.). Megvilágítja Révai nagyváradi működését: „Révai mint nagyváradi rajzoktató“ (Rajzoktatás 1907.). Az országos levéltárban Révai 3 rajzát fedezi föl. Sok adatot talál a győri püspöki és vármegyei levéltárban is. Bécsben a Kunstakademien kutat Révai után, ahol 1778-ban tartózkodott volna. Károlyiékevéltárában is talál két Révai-rajzot. Rajzbeli képességeinek fejlesztésére 1900, 1901, 1902 július havát Münchenben tölti Arbe iskolájában. Képkiállításokat rendez Győrött modern képekből, majd a magánbirtokban levő képekből, később a győri képzőművészeti és iparművészeti társulat tevékeny választmányi tagja. Csupán kisebb képek maradtak tőle, aquarell és olajfestmények, legtöbbje magántulajdonban van, főleg tájképek és csendéletek. Az 1898.-i árvíz idején az ifjúsági regattával siet a károsultak segítségére. Mint városi szegényatya több éven át személyesen látogatja meg a hozzá beosztottakat, lelkiismeretesen jár el minden esetben. A háború kitörésekor cserkészcsapatával úgy a hatóságok, mint a katonaság érdekében teljesít szolgálatot. Több eredményes gyűjtést eszközöl (ruhanemű, könyvek) katonáinknak. Szerette a népművészetet. Összegyűjti és feldolgozza Győr, Sopron, Vas, Zala megyék, Csilizköz kapufáit, házait, faragványait. E munkája az iskolai értesítőben és az Etnographiában is megjelent. 1908/9. évet tanulmányi szabadságon tölti, főleg a műtörténelemnek és a rajzpedagógiának szenteli idejét.

Beutazza Német-, Francia-, Angol- és Olaszországot. Iskolákat látogat, tanulmányozza a különféle tanmeneteket. Megfigyeléseit leírja a Rajzoktatás 1908—1910. évfolyamaiban. Számtalan kisebb-nagyobb szakdolgozatot irt a rajztanítással kapcsolatban. Emellett számtalan ismeretterjesztő előadást tartott. 1910 őszén meghal és egy álló évig betegeskedik. 1911 szeptemberétől tovább tanít, a háború alatt támogatja katona kollégáit, állandóan összeköttetésben áll velük, a hadifoglyoknak biztatója, az elesett kollégák özvegyeinek kezét jár mindenben, hogy fájdalmaikat enyhítse. Szeretetét mindenki érezte akit baj ért, s örült, ha valakinek segíthetett. 1916 őszén újból súlya beteg lett. Felépült, de rugékonysága megfogyott. S bár nehezére esett tanítás, fegyelmezettsége nem engedte pihenni a háború éveiben, melynek szerencsétlen kimenetele mélyen megviselte hazáját szerető lelkét. Sokszor sopánkodott, miért is kell neki az ország feldarabolását megérnie. 192 novemberében baja annyira erőt vett rajta, hogy nem tudott tovább tanítani. Budapesten keres gyógyulást, kórházban hónapokig fekszik. Állapot némileg megjavult, már arra is gondol, hogy talán mégis képes lesz újat tanítani, amikor 1922 decemberében vesebénulás áll be, mely három hó alatt legyőzi a fáradt testet. Betegségét példás keresztényi türelemmel é megnyugvással viselte. Provideáló gyóntatójának meghagyja, mondja me az ifjúságnak, hogy mint jó keresztény hagyja itt az árnyékvilágot. I.e. 18.-án kiszenvedett. Pihenjen nyugodtan a fáradt test, nemes lelke szálljon a mennyei magasságba a Mindenhatóhoz, "s legyen részese az örök boldogságnak. Kortársai szeretettel, tisztelettel őrzik meg emlékét, nem különben tanítványai.

Herritz Oszkár nekrológja, 1922