Névadónk

A magyar felvilágosodás kiemelkedő képviselője volt. Méltán nevezhetjük kora polihisztorának - irodalmár, nyelvész kiváló tanáregyéniség volt. Részt vett az irodalmi és tudományos közéletben, a Magyar Tudós Társaság létrehozásában, értett a rajzhoz és az építészethez. Maga is írt és fordított verseket; Rájnis Józseffel és Baróti Szabó Dáviddal a klasszikus triász tagjai - ők a magyar időmértékes verselés meghonosítói, verseikben a felvilágosodós gondolatait közvetítik. Révai legfőbb művét a nyelvtudományban alkotta meg. Élete egész munkásságát ez a cél irányította - fordításaiban a magyar tudományos nyelvet gazdagította, nyelvújítási tevékenységével, Bessenyei Jámbor szándékának felkarolásával is e célhoz jutott közelebb. Számára az újságírás és a szépirodalmi munkák is a nyelv ügyének szolgálatát jelentették. Fő művei a magyar történeti nyelvészet megalapozói. Révai sokoldalú műveltsége, hazafias buzgalma nyughatatlan, szenvedélyes természettel párosult. Életét ezek az adottságok, törekvések és természetesen a XVIII. Századi magyar valóság határozta meg.

Első évek
A Torontál megyei Nagyszentmiklóson született, apja szegény csizmadia volt. Révai 13 éves korában kezdett tanulni a piaristák szegedi iskolájában. Hat évet töltött itt a humán tudományok tanulmányozásával. 1769-ben Kecskeméten belépett a piarista rendbe. Innen 1794-ben, győri tartózkodása alatt lépett át a világi papság státuszában, hogy szabadabb mozgása legyen az irodalmi-közéleti tevékenységen. Több helyen tanult és tanított: Tatán rajzot és építészetet, Veszprémben kezdett írni, Nagykárolyban pedig a természettudományokkal és a filozófiával foglalkozott. További állomásai Nyitra és Várad - itt a nemzeti rajziskolában dolgozott.

Első könyvei
Ezekben az években több tankönyvet írt. E könyvek sorát 1777-ben egy ABC-könyv nyitotta meg, ezt egy helyesírási és ékírási (szépírási) könyv követte. 1780-ban jelenik meg "A mezei gazdaságnak folytatásáról" és a "Városi építésnek eleji" című könyve. Ez utóbbi az első magyarul írt építészeti tankönyv. E vállalkozás egyik legfőbb érdeme, hogy Révai e könyvekben szakkifejezések egész sorát alkotta meg, magyarította.
1778-ban jelent meg első verseskötete, a "Magyar alagyáknak (elégiáknak) I. könyvek". A kötet 12 verset tartalmaz. A versekben a klasszikus verselés szabályait követte. Műveinek egy része alakalmi vers, legtöbbjükben a hazafias téma a nyelv és a tudományok ügye adja a mondanivalót.

Nyelvészet és irodalom
Révai 1779-ben Váradon ismerkedik meg Kazinczyval, s ismeretségük Révai haláláig tartó barátsággá alakul.
1780-ban jelenik meg "A magyar nyelvnek helyes írása és kimondása felől kettős tanulság, avagy ortográfia". A könyv helyesírási tudnivalókat és kiejtési szabályokat tartalmaz. Révai már ebben a könyvében is máig élő helyesírási alapelvünket, a szóelemző elvet képviselte. Helytelennek tartja tehát az "igasság, egésség, ravasság" formákat; helyettük az "igazság, egészség, ravaszság" formákat ajánlja. Helyteleníti a személynevek végén az "y"-t, helyette "i"-t javasol. Nem "Várady", "Buday" tehát a helyes írásmód, hanem "Váradi", "Budai". Könyvében Révai máig is használatos nyelvészeti műszót alkotott, pl. "nyelvtudós helyesírás". A Váradon töltött évek után Bécsben, Sopronban, Grácban vállalt nevelői állást. Bécsben közelebb került a tudományos élethez, törekvései egyre határozottabb célt kapnak. Ekkor fogalmazódik meg szándéka a Költeményes Gyűjtemény megindítására s a Tudós Társaságért folytatott harcra. Ez utóbbihoz Bessenyei "Jámbor szándék" - adott kiindulópontot. Ezenkívül Révai felhívást tett közzé a Rát Mátyás szerkesztette Pozsonyi Magyar Hírmondóban a régi és népi énekek gyűjtésére. Révai számára a költészeti emlékék és a nyelvjárások ismerete a nyelvtörténeti kutatások alapját képezte. 1783-ban átvette a Pozsonyi Magyar Hírmondó szerkesztését, s 1784-ig újságírással foglalkozott.

Első győri évei
1784-ben Győrbe jött, ahol Rájnis József, aki az idő tájt, már 1773-tól városunkban élt, hitszónoklatot tanított a győri főiskolán, fogadta be otthonába, és nevelői állást szerzett neki. A továbbiakban Révai kisebb megszakításokkal majd tizenkét évet töltött a városban.
Révai Miklós 1784 tavaszán azzal a szándékkal érkezett Győrbe, hogy sorozatban adja ki a régi és új magyar irodalmat. 1786-87-ben kiadta Faludi "Költeményes maradványait". Közben ellentétbe került a győri papokkal, s ezért 1787-ben Pozsonyban folytatta munkáját. Ebben az évben jelentette meg Orczy költeményeit, majd saját verseit. 1788-ben Faludi "második még jobbitatott" kiadásával, majd 1789-ban Barcsay ás Orczy költeményes kötetével zárta sorozatát.

Révai és az iskola
Pozsonyból 1787-ben tért vissza Győrbe, hogy elfoglalja állását a rajziskolában, ahol rajzot, mértant, építészetet, földrajzot és géptant tanított. Az elkövetkező években költői fordítói, nyelvészeti munkássága mellett az iskola és a Tudós Társaság ügye határozta meg tevékenységét.
Az iskola épülete a Megyeház utcában - ma Liszt Ferenc utca - 6. Szám alatt ált, barokk stílusban épült. A földszinten a tanítok laktak, s ugyanitt volt egy osztályterem is. Az emeleten többek között a rajzterem és a rajztanító - Révai - lakása volt.
Révai Miklós 1787 őszétől dolgozott a Győri Királyi Nemzeti Főbb Rajzoló Iskola tanáraként. A Teleki grófok pártfogására a helytartótanács küldte Győrbe az iskola szervezésére. Révai elkészítette a tanításhoz szükséges elemi rajzmintákat, melyeken magyar nyelvű, szakszerű feliratok voltak. Saját tankönyveiből többet az iskola rendelkezésére bocsátott. Lelkesedését bizonyítja, hogy amikor 1790-ben a korona Bécsből Budára tárván Győrben töltött egy éjszakát, Révai az ünnepségek egyik szervetője volt.

Tanulmányok
1792 nyarán Bécsben tanulmányokat folytatott, mintákat gyűjtött, segédeszközöket hozott az iskolának. 1793-ban tevékenységéért megkapta a helytartótanács és bécsi építészeti akadémia dicséretét.
Azonban türelmetlensége egyre több ellenérzést váltott ki a városban és tanítótársai között is. Révai egyre elkeseredettebb lett, a helyzet tűrhetetlenné vált: 1785-ben bezárta az iskolát, beszüntette a tanítást, az iskolának adott gyűjteményt pedig visszavette. Azt a gyűjteményt 1800. Június 1-én visszaadta az iskolának. Révai tehát még évekkel később is tett az ügyért, melyért hosszú éveken át dolgozott Győrött. Ez az ügyszeretet fejeződik ki versében is:

"Betsüld az Oskolát ...
S terjesszed, áplgasd, hol módját láthatod:
Terjed véle Nyelved, nemzeted is tágul"

(A magyar öltözet és nyelv állandó fennmaradásáért való óhajtozás.)

A Tudós Társaság
A másik ügy, melyért Révai szintén sokat dolgozott a győri éveiben: a Tudós Társaság szervezése. 1899 karácsonyán megírta az Elöljáró beszédet Bessenyei Jámbor szándékához, majd ki is adta a művet. Az udvar támogatását szerette volna megnyerni, ezért Sándor Lipót főherceget kérte fel a társaság védnökéül. 1790-ben Révai megjelentette részletes tervét és a leendő tagok névsorát. 1791-ben megjelent a mű folytatása is. A társaság célját a nyelv művelésében, a tudományok és a művészetek terjesztésében jelölte meg.
1795-ben hagyta el Győrt, s ekkor ismét a vándorlás, a nyomor évei következtek. Fél évet töltött Bécsben, 1796-ben kinevezték költészettanárnak Esztergomba. Komárom, majd Sopron s ismét Bécs. Nehéz körülmények között élt, betegsége is egyre jobban kínozta. Végre 1802-ben megbízást kapott a pesti egyetem magyar tanszékének vetetésére.

Nyelvtudományi rendszerét a 90-es években dolgozta ki. Két fő műve 1803-ban jelent meg. Közülük az első az "Antiquiates Litteraturae Hungaricae" ("Magyar irodalmi régiségek"). E művében közreadja legrégebbi összefüggő nyelvemlékünket, a "Halotti Beszéd"-et, s a szöveget tudományos magyarázatokkal látja el. E könyv kapcsán emlegetik Révait a magyar történeti nyelvészet alapítójaként. Módszere tudományos nóvum, hiszen megelőzte a történeti nyelvtan legnagyobb művelőit: a német Schlegelt és Grimmet. Nyelvemlékeinket kutatva-elemezve Révai elsősorban azokat a szálakat kereste, melyek az élőnyelvhez vezetnek, s útmutatásul szolgálnak. Másik fő műve az "Elaboratior Grammatica Hungarica" ("Bővebb magyar nyelvtan"). E könyv Révai összefoglaló nyelvtani munkája, melyben nyelvtörténeti tényekkel magyarázza az előbeszéd grammatikáját - felhasználja az összehasonlító nyelvészet módszereit is, bár ő - mai felfogásunktól eltérően - a finnugor nyelvek mellett a keleti nyelvekkel is rokonítja a magyart). Felhívja a figyelmet a népnyelv fontosságára is. Kifejti a helyesírási elveit: a szóelemző írásmódot tartja helyesnek. Verseghy Ferenccel folytatott heves vitájában ő tehát a jottista, míg Verseghy az ypszilonista álláspontot képviselte. Nem értettek egyet az ikes igék ragozásának kérdéseiben sem. A vitát Kazinczy Révai javára döntötte el. Révai élete utolsó éveiben fogott hozzá "A magyar deákság" című munkájához. E műven a magyar irodalom történetét, a nyelv történetét tárgyalja, kísérletet tesz az első magyar nyelvű összefüggő stilisztikai mű létrehozására.

Révai élete, pályája buktatókkal, akadályokkal volt tele. Terveiből sok mindent nem tudott megvalósítani. Ám amit létrehozott, azáltal a Révai-életmű elválaszthatatlanul összefonódik a magyar nyelv, a kultúra, a művelődés történetével - s ezért felbecsülhetetlen, maradandó érték.
Szobra a Magyar Tudományos Akadémia homlokzatát díszíti. Sokoldalú, kreatív szellemét iskolánk munkájában igyekszik ébren tartani, megörökíteni.
 

Kovács Zsuzsa a Révai Miklós Gimnázium tanára