Németh Lajos

Egy átlagos csütörtöki napon reggel érkezett a felfoghatatlan hír: Lajos hajnalban nem ébredt fel. Azóta is hihetetlen, hogy Lajos nincs többé, diákjainak és kollégáinak egyaránt.
 

1972-ben érettségizett a Révaiban, és 1984-ben itt kezdett el tanítani. Itt ismerte meg feleségét, akivel azóta együtt indultak el és érkeztek meg a baglyos kilincses főbejárathoz. Ide jártak a gyermekei, akiket mi taníthattunk, akikre rendkívül büszke volt, persze csak a maga elképesztően szerény módján, sohasem kérkedve, de elégedetten mosolyogva, ha róluk beszélt, vagy éppen dicsértük előmenetelüket. Mi tanítottuk az ő gyermekeit, és ő tanította, nevelte sokunk gyermekét, osztályfőnökként az életre, matematika - fizika tanárként a tudományra, mint ahogyan azt a rengeteg tanítványát is, akiket rá bíztak. A hosszú évek alatt, amíg együtt dolgozhattunk, megismertük, megszerettük. Megismertük a mindenkinek segítő, az iskolát magáénak érző, a közösségért bármikor tenni akaró és tudó, csendesen tevékenykedő, nagyokat nevető, szívesen éneklő kollégánkat. Nem sok olyan ember van, akit mindenki szeret. Nem sok olyan ember van, aki senkit soha egyetlen szóval, vagy gesztussal sem bántott meg, még akaratlanul sem. Nem sok olyan ember van, aki mindazért a jóért, amit tesz semmit sem vár el, mert azt személyiségéből fakadóan teszi. Lajos, Lala, Lali, Lali bácsi, Tündér Lala ilyen volt. És nem csak mi munkatársai láttuk ilyennek. Végig olvasva a tanítványok rövid bejegyzéseit a nekrológ után, még teljesebb kép alakul ki róla, és a bizonyosság, hogy a tanítási órákon, a gyerekekkel is ugyanolyan szeretetteljes kapcsolata volt, mint velünk.

Lajos együtt élt az iskolával, szinet saját gyermekeként szerette. Bármire bárkinek szüksége volt valamire vagy bármi problémája volt ő megoldotta. Lekapcsolta utánunk a villanyt, összeszedte az elhagyott hominkat, felnyomta az elrejtett biztosítékokat, tisztította és karban tartotta a kávéfőzőt. Érdeklődött felőlünk, kérdezett, vitatkoztunk sportról, oktatásról, mesélt gyermekeiről és mindenekelőtt nagy szerelméről, a kertről, metszésről Rábapatonán.
Sajnos nem adatott meg neki a nagyon várt pihenés, a tevékeny nyugdíjas évek. Németh Lajos 62 évesen távozott közülünk.