Marót Rezső (1906-1994)
Hosszú, harminchat évet felölelő tanári pályája maga a történelem alulnézetben. Változik a világ, az ország, a Révai intézménye is, csak a szeretet állandó. Az, ami a tanárt a mindenkori diáksággal összefűzi.
Egy Somogy megyei községben, Szabadiban született 1906. december 31-én, a csillagok állása szerint is vidámságra, a kirobbanó életenergiák hasznositására predestinálva. Pedig az életkezdés egyáltalán nem vidám. Miután Budapesten 1930-ban megszerezte mennyiségtan-természettan (azaz matematika-fizika) szakos tanári oklevelét, az állástalan diplomások sanyarú sorsában kell osztoznia. Így kerül alkalmanként iskolákkal is kapcsolat ba, 30 filléres óradíjjal ugyan, de mégis gyerekközelbe.
Az áldatlan helyzet sürgős központi beavatkozást követel, ezért a Vallás- es Közoktatásügyi Minisztérium szinte egy időben két sorsdöntő intézkedést hoz: megtörténik a Révai reáliskola reálgimnáziummá átszervezése; Marót Rezsőt pedig 1934. április 24-től iskolánkhoz rendelik ,,irodai és felügyelő szolgálatra" mint ,,foglalkoztatott tanárt". Évekig tartó létbizonytalanság és a rátermettség bizonyítása következik ezután, amíg az ,,ideiglenes óraadó helyettes", majd ,,óraadó helyettes" stációkat végigjárva 1939. július 1-jén végre kézhez vehette rendes tanári kinevezését.
És Rezső bácsi bizonyított. Tanárként nemcsak tanult szakmájában, hanem az ének, sőt az olasz nyelv tanításában is. Szervezőkészsége a Turul cserkészcsapat parancsnokaként és a Diákkaptárszövetség vezetőjeként hasznosult.
Az Országos Középiskolai Tanáregyesület választmányi tagja, a győri kör titkára lett. A háború után, működésének immár második évtizedében ő testesíti meg a folyamatosságot. Az 1950-re szinte teljesen kicserélődő tantestületben a révais hagyományok átadója, a fiatal tanárok patrónusa, ugyanakkor maga is megújulni kész, legyen szó akár felnőttoktatasról a Révai új ,,tagozatán", a Dolgozók Gimnáziumában, vagy közéleti tevekenységről a szakszervezeti mozgalomban. Máig működik az az önsegélyező pénztár, amelyet a testület Rezső bácsi javaslatára hozott létre. Eredetileg a táppénzre szorulók megsegítésére szolgált, ma emberi gesztusok kifejezésének anyagi alapjait teremti meg.
Hire és neve egyre ismertebb, sőt elismertebb városszerte es orszagosan is. Lelkesen bekapcsolódik a jogelődjéből, a Matematikai es Fizikai Tarsulatból 1947-ben önallósodó Bolyai János Matematikai Társulat munkájába. Eme rangos országos intézmény létrehozásában és működtetésében oroszlánrészt vállal a két egykori révais tanártárs, dr. Kárteszi Ferenc és Marót Rezső, aki a győri tagozat elnöke. Sikereit kitüntetések sora jelzi, köztük a Beke Manó-díj is (1963). 1964-től 1970-ig, nyugdíjba vonulásáig megyei matematika szakfelügyelőként segíti kollégái munkáját.
Brumi bácsi, ahogy a kedves becenév is bizonyítja, a Tekintély volt a diákság szemében. Tekintélyes volt mindene: tudása, alakja, a hangja is. Híre, miképp egykor a hangja, messze száll, és megőrződik tanitványai szívében.
