Arany Dániel

Arany Dániel (1863-1945)

Közös emberi vágyunk, hogy létezésünkkel nyomot hagyjunk a Földön, hogy -ha parányit is – alakítsuk, formáljuk a körülöttünk levő világot. A tanár a "lélek mérnöke„-ként a tanítványokra gyakorolt hatásával  lesz  új világok formálójává, s élete láthatatlanul és később talán elfeledetten száz és száz életben csírázik tovább. Ám vannak. akik „ércnél maradandóbb" emléket állítanak maguknak, nevük és szellemi kisugárzásuk századok múltán is fennmarad.
A ma diákja, ha a Középiskolai Matematikai Lapok számait forgatja, vagy az országos matematikai versenyekre készül, azt az örökséget veszi birtokába, amelyet a hajdani iskolatárs és tanár, Arany Dániel ráhagyott.
A századforduló tudós-tanár nemzedékének jeles képviselője 1863 július 11-én szülelett Budapesten. Iskolánk történetének sorsfordító esztendejében, 1873-ban lett a Győri Magyar Királyi Állami Főreáliskola tanulója, egyike azon első évfolyamok képviselőinek, akik már egyetemi tanulmányok folytatásához jogosultságot kaptak. A mindvégig jeles előmenetelű diák 1881-ben tett érettségi vizsgát, majd Budapesten matematikatanári oklevelet szerzett. Az Alma Mater vonzása bizonyára erős lehetett, hiszen tanári kibontakozásának évei is volt iskolájához kötődtek: 1883/89-ben a Főreáliskola gyakorló tanára, majd egyéves selmecbányai kitérő után (tanársegéd az Erdészeti Akadémián) újból Győrött, iskolánkban dolgozik, kezdetben helyettes tanárként, 1893-tól már a matematika, ábrázoló geometria és természettan kinevezett tanáraként.
Tanári   véglegesítésének esztendeje a matematikatanítás történetének is jeles dátuma. Ez év novemberében jelent meg Arany Dániel szerkesztésében a Középiskolai Matematikai Lapok ,,mutatványszáma", s 1893. december 1-én elindul a folyóirat máig tartó dicsőséges útjára. A maga korában úttörő jelentőségű vállalkozás méltán keltett nemzetközi érdeklődést, hiszen Európában a franciák után másodikként Magyarországon jelent meg matematikai szaklap középiskolai tanulók és tanárok számára. A lap négy rovata rendszeresen közölt feladatokat és megoldásokat, módszertani cikkeket, érdekes bizonyítási eljárásokat, segítséget nyújtott az érettségire való felkészülésben. Győri tanárkodásának három éve alatt Arany Dániel egyedül szerkesztette a lapot. 1896-ban a főszerkesztést Rátz László, a neves matematikus vette át tőle, a lap munkálataiban azonban továbbra is részt vett.
1896-ban, budapesti főgimnáziumi kinevezése után Arany Dániel közvetlen életpályája elvált Győr városától, ám tankönyvírói ás tudósi munkásságának kisugárzása továbbra is inspiráló erő maradt volt iskolájában. Alkotó matematikus volt, akinek sokat köszönhet a tudomány a determinánselmélet,  a három szöggeometria és a valószínűségszámítás  területén. Figyelemre méltó tanulmányokat  közölt az ún. Simson-egyenesről, foglalkoztatta a játéktartalom és bolyongási probléma. Szakterültén széles körűen tájékozott volt, figyelemmel kísérte a nemzetközi szakirodalmat, maga is publikált külföldi folyóiratokban.
Sokoldalúan művelt, minden iránt fogékony, világlátott, nagy nyelvtudású ember volt (németül, franciául, angolul jól beszélt), emberi kapcsolataiban igaz barát, a társadalmi haladás mellett hitet tevő hazafi.
Nagyszerű képességeinek kibontakoztatását azonban megakadályozták a történelem hideg szelei: a Tanácsköztársaság mellett kiálló tudóst az ellenforradalmi korszakban nyugdíjba kényszerítették, majd a fasizálódó világ előbb otthonától, később életétől is megfosztotta. A budapesti gettóban halt meg 1945 januárjában.
Földi maradványai tömegsírban nyugszanak, ám értékes könyvtárát az Eötvös Lóránd Matematikai és Fizikai Társulat megmentette, szellemi hagyatékát kegyelettel őrzi a Bolyai Társulat s a matematikusok jelen és jövendő nemzedéke. Arany Dániel életpályája példa és mementó. Tanít és figyelmeztet: csak a ráció és a humánum egysége őrizheti meg az emberiséget, csak így maradhatunk magvai a jövőnek.

Arany Dániel emlékének adózunk azzal is, hogy közöljük Kárteszi Ferencnek, győri katedrája örökösének és tudós barátjának megemlékező levelét:

„Arra a felkérésre, hogy írjak Arany Dániel életéről és pályafutásáról egy rövid megemlékezést, belefoglalva személyes emlékeimet is, szívesen és mégis megtorpanva vállalkoztam. Szívesen, mert a harmincas évektől fogva élete végéig szoros barátság volt közöttünk. Ámde az évtizedek múlása halványra mosta emlékeimet. Ne várjanak adatszerű pontosságot tőlem, csak „úgy rémlik”, amit mondok: „így volt”. Hiszen ma már én is elmúltam 80 esztendős.
Mikor 1931 őszén a Révai Miklós reáliskola tanára lettem, egyik iskolai szekrényben három poros kötetre leltem: a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok 1894., 1895., 1896. évi kötetei voltak azok Arany Dániel győri tanár szerkesztésében. Én addig csak az 1897-1917. évi köteteket ismertem, amelyeknek már Rátz László volt a szerkesztője.
Nosza!, nyomozni kezdtem, hogy a feledés homályából a szerzőt és dicséretes művét kiemeljem. Kiderült, hogy a szerzőnek rokonai élnek Győrött. Meghívtuk őket és Arany Dánielt néhány napra. Kettőnk barátsága akkor kezdődött. Azután levelezés útján szép feladatokkal szórakoztattuk egymást. Sajnos, Dani bácsinak csak egy feladatára emlékszem a sok közül. Ide idézem:
„Ha az y=x² parabola (x₁,y₁),x₂, y₂,), x₃, y₃,) pontjaiban merőlegeseket állítunk a parabolára és azok egy pontban találkoznak, akkor e pontok alkotta háromszög súlypontja a parabola szimmetria-tengelyén van.”
Miután Budapestre helyeztek, sűrűn találkoztunk. A matematika és a zene bőven adott megbeszélésre valót, no meg Dani bácsi utazásai. Dani bácsi sokat utazott. Nyári szünetekben feleségével együtt bejárta (Ausztrália kivételével) az egész világot. Nyelvi műveltsége képessé tette maradandó emlékek gyűjtögetésére.
Győri tanárkodása utána budapesti Ybl Miklós Technológia tanára, majd igazgatója lett. Az érdeklődése az elemi matematika, valamint a modern valószínűségszámítás témaköreire irányult. Nyugdíjas korában is kedvvel dolgozgatott. „Míg kedvem lelem a munkában, addig nem érzem az öregséget” – mondotta gyakran.
Szeretett beszélgetni, de az írást nem kedvelte, mert öregségére meggyengült a látása. Mégis olvasott, mégpedig sokat. Tudása nem kopott, hanem állandóan frissült.
Mindenki így jellemezte: „Szeretetre méltó, kedves öregúr, tevékeny és érdeklődő.” Javasoltam, hogy az Országos Középiskolás Matematikaversenyt Arany Dánielről nevezzék el. Ez az ötvenes évek elején be is következett.”